Kitaibel Pál tanösvény – leírás

A Marcal-medence sík vidékéből szigetszerűen kiemelkedő magányos óriás, a Somló, számos természeti értéket őriz napjainkig: a különleges bazaltformák, ritka növény- és állatfajoknak nyújtanak otthont. Hazánk kultúrtörténeti értékei közé soroljuk a hegytető hajdan virágzó bronzkori települését és az ugyancsak évezredes múltra visszatekintő – híres borokat adó – hegylábi szőlőművelést. E páratlan tájegység nevezetességeit mutatja be a botanikus Kitaibel Pál (1757-1817) nevét viselő 3 km hosszú 9 állomásból álló tanösvény.

Állomáshelyek:

1. Kiindulási pont
2. A bazalt pusztulása
3. Élet a bokorerdőben
4. Kaszálórét
5. A gyepek állatvilága
6. Somló vára
7. Bazalttufa
8. Az északi lejtők erdei
9. Az erdők állatvilága

1. Somló – Kiinduló pont

A Kisalföld és a Bakonyalja hordalékkúp-síkságának találkozásánál őrt álló, 432 m magas vulkáni tanúhegy története 4 millió éve kezdődött. A mélyből felnyomuló izzó magma áttörte a korábban itt hullámzó Pannon-tenger agyagos-homokos üledékeit. A kezdeti, igen heves robbanások nyomán bazalttufa szóródott a környékre. Ezt többszöri, nagyarányú lávaömlés követte: 100 méternél is vastagabb a megszilárdult, feketésszürke bazalt. A működés utolsó fázisában, a gázdús, felhabosodott láva vulkáni bombák formájában röpült ki a kürtőből: ebből a vörös színű, lyukacsos kőzetből épült fel a bazaltplató tetejének salakkúpja.

A jégkortól napjainkig tartó folyamatként, a süllyedő Kisalföld felől hátravágódó vízfolyások, az emelkedő Bakonyaljáról 150 m vastagságban hordták el a laza pannon üledéket. A kemény bazaltlepény azonban megvédte a lepusztulástól az alatta fekvő puha rétegeket, így a Somló tanúhegye mind jobban kimagasodik környezetéből.
A szigetszerű hegyen az ember megjelenése előtt ugyanazok a növénytársulások uralkodtak, mint a Bakonyban és a Balaton-felvidéken. Északi oldalán bükkösök, gyertyános tölgyesek, törmeléklejtő-erdők, a délies, sziklás meredélyeken bokorerdők, sztyepprétek és sziklagyepek, míg a körbefutó hegylábon cseres-tölgyesek voltak jellemzőek. Az újkőkor óta lakott Somlón a több ezer éves emberi kultúra jelentősen átformálta a természetes növénytakarót. Szemet gyönyörködtető maradványait már csak a szőlő- és gyümölcstermesztésre alkalmatlan, hűvös, északi lejtőkön és a meredek, köves oldalakon láthatjuk. A tanúhegy hegylábi részén, „szoknyáján” ma is a szőlők és gyümölcsösök határozzák meg a táj arculatát.

A növényzet alapvetően meghatározza a fauna összetételét és az állatközösségek felépítését. A Somlónak egyedi vonást ad az állatvilágban is megnyilvánuló szigetszerűsége. Hasonló állatfajokkal sokszor csak a Bakonyban vagy az Alpokalján találkozhatunk. A hajdanán itt fészkelő szirti sas helyét ma hollók foglalják el. Az emberi beavatkozások azonban az állatvilágra is erősen hatottak, így több nagy térigényű képviselőjük eltűnt a hegyről, de az eredeti növényzet maradványok számos értéket megőriztek. A kőfalak déli kitettségű, nyílt kőzetfelszínekkel tarkított bokorerdők ma főleg a fali gyík és az ártalmatlan rézsikló, a gyepek és erdőtisztások pedig a hazai viszonylatban ritka gerinctelen fajok menedékhelyei. A megmaradt erdőkben, cserjésekben számos védett madár költ.
A táj arculatát alapvetően a híres borokat termő hegylábi szőlők és az ezeket megkoronázó bazaltfalak határozzák meg.

Koordináták: É 47.141710000; K 17.376860000;

2. A bazalt pusztulása

A Somló bazaltja más szilikátok mellett nefelin nevű ásványt is tartalmaz, emiatt könnyen mállik. Először fehéres foltok jelennek meg a kőzeten (ragyás bazalt), majd idővel apró darabokra esik szét (kukoricaköves bazalt). A hegyre vezető ösvényen lábunkkal e gyorsan morzsolódó kőzetet koptatjuk. A természetes módon aprózódó, majd kémiailag is széteső, talajképző bazalt biztosítja a növények számára létfontosságú elemeket. Többek közt ez az alapanyag adja a „somlai” borok különleges zamatát.

A hatalmas tömegű izzó bazalt lassan hűlve összehúzódott és megrepedezett: közel vízszintes lemezek, padok és nagyjából függőleges hasadékok tagolják. A lepusztulás során szabaddá vált sziklafelületeken jól látható az erózió folyamata. A napsugárzás hőtágítása, a résekbe szivárgó és telente megfagyó víz egyaránt tovább repeszti, aprítja az amúgy is morzsalékos szerkezetű bazaltot. A nedvességet kereső, évről évre vastagodó gyökerek szétfeszítik a kőzetet, míg végül támasztékát vesztve leomlik a hegylábra. A kőzettömeget harántoló elválási felületek miatt így újra és újra majdnem függőleges sziklafalak maradnak vissza, míg el nem fogy a hegy…

A déli lejtő sötétszürke sziklafalain májusban aranysárgán virágzik a védett sziklai terenye.

Koordináták: É 47.142611000; K 17.373572000;

3. Élet a bokorerdőben

Kelet felé tekintve a meredek, déli, délnyugati kitettségű lejtőkön kialakult, melegkedvelő növénytársulások sajátos térbeli felépítését tanulmányozhatjuk. Ez a mozaikos szerkezetű élőhely, a bokorerdő és a lejtősztyepprét sajátos, hegyi erdős sztyepp néven is ismert együttese. Ma melegkedvelő növény és állatfajok igazi paradicsoma, hűvösebb klímaperiódusokban – jégkor idején – menedékhelye. A sajmeggyes molyhos tölgyes bokorerdőben és tisztásain, a kisebb-nagyobb sztyepprét foltokon él a tarka nőszirom és a nagyezerjófű.

Ez az élőhely ad otthont Közép-Európa legnagyobb termetű rovarfajának, az elsősorban sáskákkal táplálkozó fűrészlábú szöcskének. Májusban a girbe-gurba tölgyek alkotta bokorerdő a cserebogarak rágásától zeng. Leginkább ugyanitt, de a talajfelszínen csodálható meg a védett bikapók. A hegytető környékének légtere a pillangóké: gyakran szemünk előtt táncol a csodás kardos lepke. Ritkán egy-egy kis apollólepke egyede is feltűnhet.

Koordináták: É 47.143479000; K 17.369838000;

4. Kaszálórét

A Somló eredetileg szinte teljesen erdősült növénytakarója az ember megjelenésével először a hegylábi és a laposabb hegytetői részekről tűnt el, adta át helyét különféle kultúrterületeknek. A most itt látható, természetesnek tűnő kaszálórét helyén egykor molyhos-és cseres tölgyes szálerdők állhattak. Az erdő kiírtása után – talán már a bronzkor óta – a plató egy részét szántóként használták, más területeit kaszálták, legeltették.

Ma a Somló magasabb részein szántók már nem találhatók, de a plató alacsonyabb fekvésű részeinek gyepjeit a természetvédelem ma is a kaszálással tartja fenn, a kilátó körüli gyepeken legeltetés folyik. A hosszú évszázadokon keresztül alkalmazott gazdálkodási formák, az egykori erdő helyén bizonyos mértékig állandósult növényzeti kép kialakulását eredményezték. A kaszálórétek virággazdag, több szintű gyepjei az állatvilág képviselői közül elsősorban az egyenesszárnyúak, a pókok, valamint a virágzatlakó bogarak nagy tömegét éltetik.

Koordináták: É 47.143981000; K 17.368860000;

5. A gyepek állatvilága

A kaszálórétek virággazdagsága és változatos életfeltételeket nyújtó, többszintű gyepei az állatvilág képviselői közül elsősorban az egyenesszárnyúak, a pókok, valamint a virágzatlakó bogarak nagy tömegét éltetik. Számos „rétlakót” találunk a tarkalepkék és pillangók között is. A gazdagon strukturált gyep a viráglakó és a kerekhálós pókok számára biztosít kedvező feltételeket. Egy-egy virágzatot megmozgatva apró bogarak tömege hullik a tenyerünkbe.

A platóról az eget kémlelve a közeli erdőkben fészkelő és táplálkozó madarak „átrepülő” példányai mellett – elsősorban a cserjés szegélyekhez érve – az őszapó bájos megjelenésében, a csilp-csalp füzike vagy a barátposzáta énekében gyönyörködhetünk. A nyílt területek mellett, a szőlőkben is feltűnhet kenderike, míg távolba nézve gyakran megtalálhatjuk a dugóhúzó ereszkedéseiről könnyen felismerhető egerészölyvet és a legtöbbször párban repülő hollót.

Koordináták: É 47.145645000; K 17.368136000;

6. Somló vára

Koordináták: É 47.150223000; K 17.369531000;

7. Bazalttufa

A tűzhányó mélyéből feltörő forró gázok – a nagy nyomás alól robbanásszerűen felszabadulva – szinte elporlasztották a korábban már megszilárdult kőzeteket. A kitörés során a bazalt is apró darabokra töredezett (lapilli) és néha kisebb-nagyobb lávafoszlányok képlékeny vulkáni bombaként hullottak vissza a kráter környékére. Az ismétlődő törmelékszórások nyomán a levegőből leülepedő vegyes kőzetanyag jól rétegzett bazalttufaként rakódott le.

Az építkezésre is alkalmas követ a Somló északi oldalán több helyen fejtették.

Koordináták: É 47.149332000; K 17.371260000;

8. Az északi lejtők erdei

A Somló meredek északi lejtőinek hűvösebb mikroklímája a zonálisan csak magasabban előforduló középhegységi, szubmontán bükkös kialakulását is lehetővé tette. A lombkoronaszint erős záródása miatt szegényes aljnövényzetű bükköst a sziklás, mozgó törmelékes részeken egy fafajok tekintetében – változatosabb összetételű erdőtársulás, a törmeléklejtő-erdő váltja fel.

Uralkodó fafajai a nagy- és kislevelű hárs és a magas kőris, de gyakran megfigyelhető benne gyertyán, barkócafa, korai juhar és bükk is. Cserjeszintje fejlett: a somlói állományokban sok helyen tömeges a mogyorós hólyagfa, néhol a fekete bodza, a somok, vagy a mogyoró tömegessége jellemző. A gyepszintben tavasszal a hóvirág és a medvehagyma itt-ott nagy tömegben lép fel, a védett nyugati csillagvirág is sokfelé látható.

Koordináták: É 47.149192000; K 17.373422000;

9. Az erdők állatvilága

Az erdőterületek közül a bükkösnek különösen gazdag a gerinctelen faunája. Itt az avarban számos nedvességkedvelő állatfaj él, így változatos a puhatestű-, valamint a jórészt erre épülő futóbogár fauna. A nagytestű rovarok közül gyakran kerül szem elé itt a bőrfutrinka. A cincérek lárvái növényi részeken fejlődnek. A fás növényzettel borított területeken, de leginkább a ritkás erdőfoltokon, szegélyeken él az erdei sikló, a rézsikló sokszor a hegyláb szőlőibe is lemerészkedik.

A sokféle élőhelynek köszönhetően a madárvilága is változatos. A tekintélyes méretű sziklákon több holló pár is fészkel. A bükkösök elsősorban olyan odúlakó fajok számára kedveznek, mint a kék galamb, a fekete harkály, a csuszka vagy a fakusz.

Az erdei aljnövényzetben mozgó kistestű emlősök közül a sárganyakú erdei egér és az erdei pocok a legjellemzőbb.

Koordináták: É 47.147561000; K 17.373396000;

GPS koordináták

É 47.141710000; K 17.376860000;